Sok napsütéssel örvendeztetett meg minket a kis város ahol lakunk, ezért kihasználva a jóidőt felkerekedtünk és belevágtunk a kalandba.
Felpakoltuk a mobil sátrunkat, előkészítettük a strandos dolgainkat és irány a part.
Tökéletes időzítés volt. 9km/h szél, sehol egy felhő, a tengert, mintha kivasalták volna.
Felállítottuk a sátrat, tüzet raktunk és feltettük a teavizet. Amíg a víz felforrt, addig megreggeliztünk, majd elkortyolgatva a teát azt nézegettük, hol tudnánk bemenni a vízbe. Úgy döntöttünk megvárjuk a dagályt és felfedezzük a közeli sekélyebb részt.
Megint nem kellett csalódni. A vízben sok volt a tengeri zöld növény. Olyan érzés volt, mintha egy erdőben úszkáltunk volna. Az erdőket kisebb mezők is díszítették, annak különleges élővilágával. Sok volt a kagyló, csigák minden fele és az erdő királyaként beúszott egy tengeri angolna is. Nagyon hasonlít egy kígyóra, de ez teljesen ártalmatlan.
Színes halak armadája úszkált mindenütt. Igazi hal bölcsöde...
Csodálatos mint mindig, amikor meglátjuk a víz alatti világot.