Fakultatív Programok Egyiptomban

Korán reggel keltünk, gyorsan elfogyasztottuk a reggelit és elindultunk az egyik kedvenc kávézónk felé, ahol szuper expresso-t adtak, ekkor vettük észre, hogy valaki beparkolt úgy az útra, hogy az autóval nem tudunk kiállni a kocsival. Mivel a mai napra az Asszuáni főgátat terveztük és a Núbia falut (mind a kettőt kocsival érdemesebb megközelíteni). Gyorsan visszafutottam a recepcióra és mondtam valaki ide állt kocsival, nem-e az egyik vendég ? - kérdeztem. Mondták nem. Nem lepődtem meg elvileg ezt a kis utcát csak a hotelben lakók használhatják parkolásra, a gyakorlatban mindenki használja és most is ez történt. Nincs mit tenni, visszamentünk az autóhoz rátenyereltünk a dudára és vártunk. 5 perc után kitaláltuk menjünk el kávézni közbe azon gondolkodtunk, hogy akkor másik napra szervezzük az egész autós kirándulást és beiktatjuk mára a hajókázást. A kávé szünet után azért ránéztünk az autóra és alig hittem a szememnek, az út felszabadult ki tudtunk állni a parkolóból. Akkor marad az eredeti terv irány a főgát, el is indultunk. A gáthoz érve megkérdeztem egy helyi katonát, hogy hol lehet parkolni, azt mondta itt nem, de egyébként fogalma sincs, gondolom ezt magyarázhatta, mert ő arabul mondta én meg arabul és angolul. 3 perc activity után rájöttem, hogy a google műholdkép hatékonyabb megoldás mint az idevezényelt katona. Meg is lett a parkoló, ahol csak mi voltunk turisták viszont rengetek helyi iskolás diák jött a mai napon a gáthoz. Szerintem nagyobb volt a sikerünk mint a gátnak a helyiek körében. Több száz gyerek rohamozott minket és próbálták az iskolában jól begyakorolt, hogy vagy és mi a neved mondatokat összerakni angolul kisebb nagyobb sikerrel. A helyi tanárok kértek a végén elnézést, hogy ennyit kérdeznek a gyerekek, mondtuk nem baj (jó sok fotó készült). Megnéztük a gát ezen szakaszát majd tovább mentünk, a gát közepén szintén volt egy megálló, ez ismerős volt itt szoktak a turisták is megállni, egyből kérték a jegyünket is, ami nem volt úgyhogy venni kellett egy jegyet. Innen gyönyörű kilátás nyílik a Nasser tóra és sok plakát van a gát működéséről és paramétereiről. Majd innen is tovább mentünk ahol egy érdekes építményre lettünk figyelmesek, mint kiderült ez egy Szovjeteknek emelt emlék, amiért segítettek a gát létrejöttében. Természetesen ide is benéztünk a tetejére lift vitt fel, oda nem akartunk felmenni. Közbe folyamatosan összefutottunk a gyerek sereggel útközben és egyre híresebbek lettünk. Szerencsére itt találtunk egy nagyon kulturált, helyi árakkal dolgozó kis kávézót ahol elidőztünk egy keveset, majd tovább indultunk. Útközben találtunk egy nagy táblát, amin az állt "Crocodil Island", fék parkoló keresés. Miután beverekedtük magunkat két ellenőrzési ponton a kikötőig, kiderült, hogy ez a program sajnos már nem létezik itt a Nasser tavon és semmilyen másik sem. Pár helyi hajóépítővel találkoztunk és pár halásszal.
Visszamentünk az autóhoz és elindultunk a Núbiai falucskába, útközben egy csapat gyerekre lettünk figyelmesek aki a Nílusban játszottak és vigyáztak pár tehénre, lementünk hozzájuk és csináltunk pár igazán szuper képet és továbbmentünk a faluba. Pár száz méter után nagyon jó illat csapta meg az orrunkat és mint a gyerekek odatolongunk ahol éppen csirkét és marhát sütöttek, mondtuk, hogy igényt tartanánk mindegyikből egy - egy adagra. Gyorsan be is invitáltak minket egy közeli kis étterembe, ami az egyik hotelé volt, közvetlenül a Nílus partján. Nagyon jót ebédeltünk, igazán fejedelmi volt, szomjunkat jéghideg hibiszkusz teával oltottuk. Az ebéd után elindultunk a falucskába, ahol rögtön belebotlottunk egy standba, ahol krokodilok voltak, igaz aprócskák, de mondta a férfi, hogy ha beljebb megyünk vannak ott nagyobbak is, így is tettünk. Pár perc séta után megtaláltuk az egyik krokodil házat, ahol volt a 30 centistől a két méteresig példány. Az egyik ráadásul teljesen barátságos volt, legalább is ezt mondták, Eszter 5 perc barátkozás után már a kezében fogta simogatta és ezzel el is altatta. Megköszöntük a lehetőséget nagyon szimpatikus fiatalember volt a ház tulajdonosa, legalább fél órát beszélgettünk az állatokról, távozáskor nem kért semmi pénzt, de mi tudjuk a krokodilnak is csak ennie kell valamit és pénz nélkül nehéz jóllakatni őket, ezért egy kis összeggel jutalmaztuk a férfit, aki nagyon megköszönte a kedvességet. Ezután egy sivatagos úton elgyalogoltunk a hajókikötőig, ahol óvatosan kellett lépkedni, mert folyamatosan jöttek a teve karavánok, hol turistákkal, hol csak úgy magukba a tevék, néha séta üzemmódban néha vágtázva. Az út elég keskeny volt, kb 1.5 méter széles bal kéz felől magasodó igazi homok dűnék, jobbra meredekebb sziklásabb part egyenesen a Nílusba. Igyekeztünk a dűnék fele húzni, ha jöttek a tevék. Az egyik alkalommal egy loholó jószág érintőre vette a vállamat, szerencsére nem perdültem meg mint a rajzfilmeken szokott lenni ilyenkor. A kikötőben helyiek fogadtak minket saját készítésű tárgyakkal, fegyverekkel próbáltak vásárlásra ösztökélni bennünket, amikor látták, hogy nem bevásárolni jöttünk, intettek, hogy mennyünk velük teázni. Illedelmesen elutasítottuk őket, megköszöntük a lehetőséget és visszaindultunk a sivatagi úton az autóhoz. A városkában sok helyi kézműves dolog található a nyakláncoktól kezdve a szőnyegeken át egészen a fali festményekig. Megajándékoztuk magunkat egy zacskó oregánóval, és egy kevés mangó és mentol ízesítésű igazi Núbiai teával és visszaindultunk a szállásra, ahol útba ejtettük a kedvenc gyümölcsturmixos helyünket és eltettük magunkat a következő napra.